Claude Shannon, a modern információelmélet egyik megalapozója annak idején azt mondta, hogy előre látja „azt a pillanatot, amikor olyanok leszünk a robotokhoz képest, mint hozzánk képest a kutyák”. De bár már több mint fél évszázadnyi kutatás van mögöttünk, ez a bizonyos pillanat még mindig nem következett el – még akkor sem, ha az IBM Watson nevű szuperkomputere éppen most, 2011 elején látványos diadalt aratott az emberi versenyzők felett egy amerikai kvízjátékban (miközben persze nem kevésbé látványosan tévedett is). Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy – bár feltenni éppen fel lehet – tényleg értelmes az a kérdés, amellyel kapcsolatban Shannon a fentebbi kijelentést tette. Vagyis az, hogy „gondolkodhatnak-e a gépek?”. Ezért előadásomban egyfelől azt a kérdést járom körül, hogy honnan indult, milyen elvi alapjai és értelmezései vannak, és valójában mi is (vagy éppen mi nem) az úgynevezett mesterséges intelligencia; másfelől pedig azt, hogy a jelenlegi rendszerek „képességei” alapján nagyjából mire számíthatunk a viszonylag közeli jövőben. Mindehhez persze elengedhetetlen, hogy legalább érintőlegesen arra is kitérjünk, hogy mivel foglalkozik a jövőkutatás, mivel (lévén jövőkutató) ez az a keretrendszer, amin keresztül az egész problémát bemutatom. A végeredmény pedig valami olyasmi lesz, mintha – miként ennek a témának a másik előadója, Kis Ervin Egon fogalmazott egy alkalommal – helikopterről néznénk a tájat: az utak látszanak ugyan, de a részletek még nem.

Tehát ahhoz, hogy kiderüljön, hogy a mesterséges intelligencia milyen szerepet játszik/játszhat a ma vagy éppen a holnap e-kereskedelmében, közelebbről is szemügyre kell majd vennünk az elénk táruló képet, és ez az, amire viszont nem a jövőkutató, hanem a téma szakértője hivatott.