2880 processzormag és 16 terrabájt memória. Szobaméretű hűtési rendszer, előre telepített lexikonok, a New York Times teljes archívuma, a Biblia és még 200 millió oldalnyi információ. Watson, az egymilliárd dolláros intelligencia, aki a Jeopardy című kvíz

A műsor legkínosabb percei alatt ezért sokan érezhették azt, hogy már csak pár év, és helyettük is előre telepített szóviccelemző-modullal és frappánsválasz-algoritmussal  szállított mesterséges intelligenciák dolgoznak majd. És nem, nem csak a parkolóőrök meg az éjszakai portások retteghettek.

Egész szerkesztőségeket lehet nemsokára automatizálni, és csak a beállításokon kell kicsit babrálni, ha a vezetőség elégedetlen. Talán lesznek előre telepített presetek is, visszafogott, mint a Nol.hu, vagy botrányosan bulváros, mint a Velvet. Legördülő menü, két kattintás. De a reklámszakmát is át lehet majd állítani szilícium alapú működésre, hiszen úgyis csak a már ismert ötleteket dolgozzák át újra és újra, legalább a számítógép nem kér a túlórához szusit, és nem akar évente kétszer külföldre utazni, hogy aztán selyemsálban és csontkeretes szemüvegben átvegyen valami nagyon kreatív elismerést. A technika fejlődésével végül is mindenki csak nyer, persze legfőképpen a rendszergazdák.

Persze Watson tényleg mindent tudott, csak a kérdéseket nem mindig értette. Kifogott rajta például egy botrányosan rossz szóvicc, ami pedig még egy elhúzódó meeting negyedik órájában is rögtön leesik mindenkinek. Mármint az embereknek. Watson tudása lenyűgöző, de unalmasabb, mint a legunalmasabb professzor. Unalmasabb, mint egy kitömött aranyhörcsög.

Az IBM szuperszámítógépe történelmi évszámokban és filmcímekben lenyom bárkit, ezért nem is nagyon akar vele senki szkanderozni. A kreativitás viszont éppen ezért egyre fontosabbá válik, hiszen a Watson 2.4-et bárki megveheti, de az igazi ötletekkel zsonglőrködő újságírókat vagy szövegírókat nem árulják dobozos verzióban. A technika fejlődésével végül is mindenki csak nyer. És nem csak a rendszergazdák.