Az internet és a fogyasztó viszonya. Pillanatfelvétel a 4,5 millió magyar internetezőről. Kik ők? Hogyan viszonyulnak az internethez? Mire használják? Milyen üzleti potenciált jelentenek? Mennyire nyitottak az új alkalmazásokra, szolgáltatásokra? Mekkora változásokat hozott a mobilinternet, az okos telefonok és a táblagépek gyors elterjedése?

A világ összes statisztikusának egyre komolyabb fejtörést okoz, hogy a korábban egyszerűen mérhető internetezői tábort és annak tevékenységét mérjék, beazonosítsák. Az okostelefonokon elérhető applikációk nem feltétlenül használnak internetet, az okostévéken elérhető tartalmak kapcsán a felhasználó szintén nem mindig tudja eldönteni, hogy ő valójában most internetezik-e vagy sem. És ez persze a felhasználót nem is érdekli – ő tartalmat fogyaszt, a kutatók meg izzadnak, hogy megmondják mit, mennyit és milyen eszközön.

Az első táblagép megjelenésekor az Apple-n kívül senki sem hitte, hogy lesz rá kereslet, de az eladási adatok igazolják, hogy a látnokok képesek megmenteni az ingyenesség elől menekülő tartalomipart. Kiderül, hogy a fogyasztók mégiscsak fizetnek a tartalomért is, ha ezt egyszerűen megtehetik?

És nem csak fizet: megoszt. Különösebb kérés nélkül, életrajzot, személyes adatokat, képeket, mindent, amivel dokumentálható egy ember élete (vagy annak legalább egy szakasza). Kicsit furcsa mindez az Országgyűlés által kinevezett adatvédelmi biztos feladatának tükrében, de kétségtelenül remek internetes üzleteket lehet rá építeni. Ma még. De mi lesz jövőre?