Előadók

Bartolits István

Bartolits István

Bartolits István a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság infokommunikációs technológiákkal foglalkozó főosztályvezetője.

Diplomáját, majd doktori fokozatát a BME Villamosmérnöki Karon szerezte, utána húsz éven keresztül fejlesztőmérnökként tevékenykedett a távközlés területén. 1998-ban csatlakozott az NMHH jogelődjéhez, ahol a folyamatosan megjelenő új infokommunikációs technológiák fejlődési trendjeivel, elemzésével és ezek szabályozási vonzataival foglalkozik. A hazai szabályozási munkák mellett részt vesz az ITU „Future Network” tanulmányi csoportjában és a Broadband Forum munkájában is.

Közéleti tevékenysége keretében számos szakcikk, tanulmány szerzője és több szakkönyv társszerzője, a BME címzetes egyetemi docense, a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület főtitkára.

Cég: NMHH

Kapcsolódó események

A terem | 2011.10.11. 19:38 - 20:43 | Fórum
Mit hoz a holnap? Merjünk-e nagyot álmodni?

Előadás: Szabó Ákos

1. Mekkora lesz a digitálisan írástudatlanok száma és aránya?

2. Milyen eszköz lesz a zsebünkben, és annak milyen költségei lesznek?

3. Hogyan zajlik egy átlagos tanár/mérnök/melós napja 2020-ban?

4. Milyen lesz a sport/zene/kultúra szerepe? És további kérdések...

Hajlamosak vagyunk  jóslásainkat úgy leegyszerűsíteni, hogy praktikusan megválasztott múltbeli állapotokra és a jelenre egy egyenest vagy egy tetszetős görbét illesztünk, majd ezen a függvényen vizsgálgatunk fiktív jövőbeli pontokat. Az ilyesfajta megközelítés eredményezi a 2001: Űrodüsszeiához hasonló mellényúlásokat, mert a módszer használói elfelejtik, hogy a technika fejlődése és annak életünkre gyakorolt hatása általában fittyet hány a tetszetős görbékre.

Nehéz észben tartani, hogy a változás folyamata egy pillanat alatt felgyorsulhat, ugrásokra is képes, de teljesen belassulhat vagy akár ellentétébe is fordulhat. Pontosan húsz éve, 1991-ben használtam először számítógépet vonalrajzolásra, két évvel később már 3D-s építészprogramot árultam, ma ez a rendszer virtuális valóságot állít elő. 1991-ben ültem először tengerentúli repülőjáraton, és idén ugyanazon a típuson kelnék át az óceán felett, igaz, minden ülés támlájában LCD-monitor van. 1991-ben már tíz éve szolgálatban voltak az űrsiklók, idén nyugdíjazták a programot, mégpedig utód és az űrutazás jövőjére vonatkozó komoly elképzelések nélkül. Milyen következtetéseink lehetnének 2031-re, ha összekötjük 2011-et 1991-gyel?

Mit gondolhatunk a holnapról? Mindegy lesz-e, hogy valaki digitális vagy funkcionális analfabéta? Közösségi lesz-e valójában vagy inkább csak sokasági jelenség marad a social media? Mi lesz a QWERTY sorsa? A táblagépekkel „elkészült” végre az optimális hordozható számítógép? Az iPhone és klónjai a mobiltelefonszerű eszközök netovábbjai-e, és mostantól csak reszelgetni fogjuk őket? Tud-e a melós szendvicset csomagolni a digitális bulvárújságba? Még jobban elmerülünk a digitális időben, vagy éledezik talán egy ’slow food’-szerű mozgalom, ami az online-osodás ellen dolgozik? Kell ez nekünk egyáltalán?

Beszélgetés vezető: Szabó Ákos (Adaptive) Résztvevő: Bartolits István (NMHH), Chris Archer (UPC), Gerényi Gábor (Index), Gulyás János (MEC), Ludányi Arnold (Colosseum), Simó György (Day One Capital), Szabó Erik (Carnation)