[…]  2010-ben először fordult elő Magyarországon, hogy a civil társadalom sikeresen gyakorolt nyomást egy nemzetközi vállalatra, majd a kormányzatra a közösségi média segítségével (a „Követnek a biztonsági őrök a DM-ben, de miért?”, valamint a „Mondjunk le az aug. 20-i tűzijáték élményéről az árvízkárosultak javára!” nevű Facebook csoportok révén).

A közösség nyomására mind a nemzetközi vállalat, mind pedig a kormány változtatásokra kényszerült, ami korábban elképzelhetetlen lett volna: egy nagyvállalattal szemben gyakorlatilag cselekvésképtelen volt az állampolgár. A kormányzat esetében pedig hasonló eredmény elérése – mint ismeretes, a kormány a Facebook csoport nyomására szerényebb augusztus 20-i ünnepséget rendezett – csak népszavazási kezdeményezés révén lett volna lehetséges. Kommunikációtörténeti jelentőségű események ezek.

Megfigyelhető, hogy az ilyen csoportok kommunikációja nagyon hatékony: lényegében önműködők, a közösség állítja elő a tartalmat, az admin a keretet adja, a komunikáció fókuszált, és így tovább…

A kérdés: hogyan jöhetnek létre ilyen csoportok? Lehet teremteni? Úgy gondolom: igen. Állításom alátámasztására két ilyen elvet mutatok be. Az egyik ilyen elv a politológiában használatos társadalmi törésvonal fogalma, mely leegyszerűsítve társadalmi megosztottságot jelent. Ilyen például az !!500-ezren a Kutyakínzás ellen!! Facebook csoport, mely eddig 405 ezer embert mozgósított!

Szakmai véleményem szerint a vállalatoknak ismernük kell  törésvonalaikat, és minimum reagálniuk szükséges, ha ott valami jó vagy rossz történik. […]