Miért jobb befektető keresni, mint hitelt felvenni? Ismerik-e a cégek a forrásbevonási lehetőségeiket? Mérlegelik-e egyáltalán, hogy hitelre vagy tőkére/befektetőre van szükségük? Milyen szerződés, teljesítés, jogok és kötelezettségek keletkeznek? Kit zavar atranszparencia és miért? Mit követel meg e téren a hitelező és befektető?

Milyen típusú KKV számíthat hitelre és milyen kockázati tőkére? És mit kell (fel)adni a forrásért cserébe a nyereség egy részén felül?

A bankok a múltbeli üzleti eredmények, a kockázati tőkebefektetők a jövőbeli várakozások alapján hozzák meg forráskihelyezési döntésüket. Mindkét esetben viszont ugyanazt vizsgálják: milyen a társaság rövid, közép- (vagy akár hosszú) távú jövedelemtermelő képessége. Függetlenül attól, hogy bankokhoz, vagy kockázati tőkebefektetőkhöz fordul az innovatív kisvállalkozás, a forráskihelyezők ugyanabban érdekeltek; a lehető legkisebb kockázat mellett a futamidő végére legalább 200-300 százalékos tőkearányos megtérülést elérni.

Jelen pillanatban a bankok 100 technológiaintenzív kisvállalkozásból talán 1-2-nek adnak hitelt (bár várhatóan a következő hónapokban ez az arány tovább romlik), míg a kockázati tőkebefektetők talán 5-6-ba helyeznek ki tőkét (igaz, talán ezen a téren javulás várható a Jeremie II. megjelenését követően). A bankok a kihelyezés feltételeként a kihelyezendő forrás legalább 60-70 százalékára fedezetet, és már az első évtől kezdve nyereséges működést és szignifikáns eredményeket várnak. Ezzel szemben a kockázati tőkebefektetők a fedezetelvárás helyett inkább a menedzsment működését szeretnék tisztán látni, és bizonyos esetekben kizárólagos döntési jogot gyakorolni. Ugyanakkor a kockázati tőkebefektetők ígérete, hogy a tőkén felül épp azon a területen segítik az innovatív kisvállalkozást, ahol a legnagyobb hiányt szenvedi el.

Ki tudja átverekedni magát a forrásszerzés útvesztőiben? Talán azok, akiknek épp a legkevésbé van szükségük forrásra, vagy azok, akiknek a menedzsmentje – a technológián és az expanzív piaci lehetőségeken felül – „aranyat” ér. Ugyanakkor épp ezekből az innovatív kisvállalkozásokból van kevés, és talán éppen ezért ennyire vonzóak a hazai KKV-szektor számára a vissza nem térítendő források (amelyek viszont egyre jobban szűkülnek).