
Ludányi Arnold 1992-ben szerzett diplomát a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, PhD tanulmányait a Corvinus Egyetemen és a London Business School-on folytatta. Pályája során végig tanácsadással foglalkozott: a hírközlés, a média és a fejlesztéspolitika területén közel ötven stratégiai, ágazati és hatásvizsgálati projektet vezetett. Jelenleg a Colosseum Budapest Kft ügyvezető igazgatójaként dolgozik. Emellett 2010-től a Károli Gáspár Református Egyetem Jogi Karán oktat közgazdaságtant és a digitális média és szórakoztatóipar gazdaságtanát.
Előadás: Szabó Ákos
1. Mekkora lesz a digitálisan írástudatlanok száma és aránya?
2. Milyen eszköz lesz a zsebünkben, és annak milyen költségei lesznek?
3. Hogyan zajlik egy átlagos tanár/mérnök/melós napja 2020-ban?
4. Milyen lesz a sport/zene/kultúra szerepe? És további kérdések...
Hajlamosak vagyunk jóslásainkat úgy leegyszerűsíteni, hogy praktikusan megválasztott múltbeli állapotokra és a jelenre egy egyenest vagy egy tetszetős görbét illesztünk, majd ezen a függvényen vizsgálgatunk fiktív jövőbeli pontokat. Az ilyesfajta megközelítés eredményezi a 2001: Űrodüsszeiához hasonló mellényúlásokat, mert a módszer használói elfelejtik, hogy a technika fejlődése és annak életünkre gyakorolt hatása általában fittyet hány a tetszetős görbékre.
Nehéz észben tartani, hogy a változás folyamata egy pillanat alatt felgyorsulhat, ugrásokra is képes, de teljesen belassulhat vagy akár ellentétébe is fordulhat. Pontosan húsz éve, 1991-ben használtam először számítógépet vonalrajzolásra, két évvel később már 3D-s építészprogramot árultam, ma ez a rendszer virtuális valóságot állít elő. 1991-ben ültem először tengerentúli repülőjáraton, és idén ugyanazon a típuson kelnék át az óceán felett, igaz, minden ülés támlájában LCD-monitor van. 1991-ben már tíz éve szolgálatban voltak az űrsiklók, idén nyugdíjazták a programot, mégpedig utód és az űrutazás jövőjére vonatkozó komoly elképzelések nélkül. Milyen következtetéseink lehetnének 2031-re, ha összekötjük 2011-et 1991-gyel?
Mit gondolhatunk a holnapról? Mindegy lesz-e, hogy valaki digitális vagy funkcionális analfabéta? Közösségi lesz-e valójában vagy inkább csak sokasági jelenség marad a social media? Mi lesz a QWERTY sorsa? A táblagépekkel „elkészült” végre az optimális hordozható számítógép? Az iPhone és klónjai a mobiltelefonszerű eszközök netovábbjai-e, és mostantól csak reszelgetni fogjuk őket? Tud-e a melós szendvicset csomagolni a digitális bulvárújságba? Még jobban elmerülünk a digitális időben, vagy éledezik talán egy ’slow food’-szerű mozgalom, ami az online-osodás ellen dolgozik? Kell ez nekünk egyáltalán?