Család, munka, anyagiak (ingóságok), adataink. A nemzeti adatvagyon.

A mai fejlett társadalmak információfüggők, információfeldolgozás-függők, „smart” társadalmak. Így mi, állampolgárok is, mindannyian információfüggőkké váltunk. Nem csak abban az értelemben, hogy internetet böngészünk, e-mailezünk, chatelünk stb., hanem főként azért, mert az állam, a pénzvilág, a közszolgáltatók mind-mind kezelik adatainkat. Ily módon mindenki részt vesz az információs társadalomban, „élvezi” annak vívmányait, még akkor is, ha amúgy a digitális szakadék másik oldalán áll.

Ennek egyenes következménye, hogy adataink kulcsfontosságúak. Ma ugyanis mindenki gyakorlatilag adatok – egyre inkább elektronikus adatok – alapján létezik a társadalom számára.

Ha valakiről elvesznek a nyilvántartások, az adatok, akkor csak egy ideig tud annak örülni, hogy többé nem kell adóznia. Gyorsan rá fog döbbenni arra, hogy a társadalom számára a továbbiakban elveszett. Nem lesznek személyes adatai, tulajdona, pénze, részesedései, társadalmi és gazdasági kapcsolatai.

Ezért hát újra kell gondolnunk mi az, ami számunkra fontos. Hagyományos értékeinket, családunkat, egészségünket, munkánkat, tulajdonunkat természetesen nem veszthetjük szem elől. Emellett azonban új prioritásként jelentkeznek adataink. Ezek nélkül hagyományos értékeink is erodálódnak, csak családunk, barátaink maradnak meg, akik adatok nélkül is tudják, kik vagyunk. De nem is tudnánk mit csinálni adataink nélkül, és – mint a digitális kor Robinson Crusoe-jának – magunkról kéne gondoskodnunk életünk további részében.

És bár hagyományos értékeinkre magunk vigyázunk, adatainkra nem mi, hanem pénzintézetek, közszolgáltatók, de első helyi felelősséggel maga az állam vigyáz, hiszen egyszersmind ma már ez kulcsfontosságú a társadalom létezése szempontjából. Ezért a társadalom működőképességének megőrzéséhez elengedhetetlenül szükséges adatok és információk – a nemzeti adatvagyon elemei – képezik a leginkább védendő adatok körét.