Mennyire határozza meg a média típusa a tartalmat? Hol tartanak a tartalomértékesítés új üzleti modelljei? Mi a média vagyona (inventory)? Fizetős és ingyenes, szerkesztett és felhasználói, professzionális és civil tartalmak.

Komoly kihívás előtt állnak világszerte a médiacégek. A piacon rendelkezésre álló egyre kevesebb pénzből kell megtalálniuk azokat az új üzleti modelleket, amelyek a kiutat jelenthetik a válságból.

A reklámozásból és a fogyasztásból is jelentős summa tűnt el a világpiacról 2009-ben. A hirdetési piacon különösen súlyos, 11 százalékos visszaesést könyveltek a médiacégek globálisan. Magyarországon több mint egy RTL Klubnyi pénz veszett el a médiapiacról 2008 és 2010 között, ha a 30 legnagyobb hazai médiavállalat árbevételére tekintünk.

Ilyen körülmények között nem csoda, ha a médiacégek számára a legfontosabb feladat az, hogy mielőbb racionalizálják működésüket. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált az is, hogy mindez kevés lesz a válságból való kijutáshoz: új ötletek, fejlesztések nélkül nincs túlélés.

A médiacégek komoly esélyt kaptak a technológiaipartól, amely százával önti az okos mobileszközöket, a különféle tableteket a piacra.

Egyre biztosabbnak tűnik, hogy pusztán lapkiadóként vagy éppen tévétársaságként nehéz lesz megőrizni a piaci pozíciókat. A jövő azoké a tartalomgyáraké, amelyek a különböző digitális mobileszközökön juttatják el anyagaikat a fogyasztóhoz. Igaz, mindehhez szükség lesz a hagyományos üzleti tevékenységükre is, ugyanis fejlesztéseiket leginkább abból tudják majd finanszírozni.

A digitális átállás úttörői közül a The New York Times, a Financial Times a legsikeresebbek közé tartozik. Utóbbinak már 200 ezernél is több digitális előfizetője van, és összes digitális árbevétele pedig immár 1,6 milliárd font.

De vajon kik lehetnek a követőik? A választ a tartalomban, a terjesztési csatornákban és a fogyasztókban kell keresni.