A bizalom a legfontosabb márkaeszköz, mondja a szakma. Csakhogy a mondat ott ér véget, ahol a kérdés kezdődik: mit lehet vele keresni?
Ha a terméket gép állítja elő, és minden kínálat egyformán jónak látszik, a bizalom nem marad a termék kísérője. Vagy maga lesz a termék, vagy elveszti az értékét.
A globálisoknak a bizalom nem szükséges: a méret és a kényelem pótolja. Nekünk viszont itt a lehetőségünk, mert a márka mögött álló ember elérhető, számonkérhető, és ez a kapcsolat maga is elsőfél-adat. A lokális piac tartópillére lesz a bizalom, vagy a legdrágább luxusa?
A bizalom érzetét a hirdetés megadja, ez megvehető. A kiérdemelt reputáció viszont nem. A gépi ajánlás korában ez a döntő különbség: az érzetből a rendszer nem dolgozik, a nyomból igen.
Kérdéseink: min keresztül veszi meg a vevő a bizalmat? Mi volt idén a legdrágább nem, amit kimondtunk? És mit kell feladnunk a globálisok fogásaiból, ha ezt komolyan gondoljuk?