Csermely Ákos
A konferencia céljai

• Nemzetközi és hazai gzazdasági, kereskedelmi, marketing és média trendek elemzése, az információs társadalom magyarországi megteremtése érdekében eddig tett kormányzati erőfeszítések és programok bemutatása.
• Az internet és a virtuális világ felhasználási területeinek bemutatása, annak megvitatása, hogy helyes használata mellett az internet miként válhat az életünk, munkánk, üzleti tevékenységünk hasznos eszközévé, életminőségünket javító tényezővé.
• Az internet társadalmi, kommunikációs és üzleti lehetőségeinek elemzése a szolgáltatók, professzionális és alkalmi felhasználók véleményének szintetizálásával.
• A szakmai, tudományos, üzleti kapcsolatok elmélyítése.

A konferencia története

2000-ben rendeztük meg az első az Internet Hungary konferenciát, a hazai Információs Társadalom kiemelkedő, meghatározó eseményét amely napjainkra átlagosan 2 200 – 2 400 fős részvétellel.

Az Internet Hungary rendezvények két naposak, lebonyolításukat teljes egészében cégünk végzi a programszerkesztéstől a közönségszervezésen át a helyszíni lebonyolításig.

Csermely Ákos személyes 

Producer, média- és marketingszakember, konferenciaalapító, szerző. Igazságkereső, önazonos provokátor – és következménykutató.

Nem egyszerűen azt figyelem, mi történik velünk. Az érdekel, mi következik abból, amit ma teszünk, vagy éppen elmulasztunk megtenni.

Tizenkét évesen már tudtam, hogy televíziós leszek. Budapesten és Algériában nőttem fel, erős, szerető családban. Műszaki alapokat, fotográfiát és filmművészetet tanultam, majd 1981-től a Magyar Televízióban olyan mesterektől leshettem el a szakmát, mint Baló György, Bayer József, Born Ádám, Chrudinák Alajos és Horvát János.

Bejártam a világot, dolgoztam műsor- és filmkészítőként, kereskedelmi televíziók vezetőjeként, reklámügynökségi és médiapiaci szakemberként. A tartalomkészítéstől a csatornák terjesztéséig a média szinte minden oldalát megismertem – nem tankönyvekből, hanem a gyakorlatban.

1996-ban megalapítottam a Média Hungáriát, a mai DigitalHungary szakmai és szellemi elődjét. Ebből nőtt ki az a portfólió, amelynek meghatározó pillérei ma a Digital-Media Hungary, az Internet Hungary, a DigitalHungary Klub, valamint a Digitalhungary.hu magazin- és podcastplatform.

Büszke vagyok ezekre az üzleti és szakmai sikereire. A legbüszkébb mégis azokra a kezdeményezésekre vagyok, amelyek nem a gyors megtérülésről, hanem a hazai média-, marketing- és kulturális ökoszisztéma hosszú távú életképességéről szólnak.

Ezt nevezem gazdasági-kulturális ESG-nek.

Olyan felelősségvállalásnak, amely nem azért tesz valamit, mert az azonnal bevételt termel, nem is valamiféle "intellektuális greenwashingként" pipálja ki az elvárt kötelezőt, hanem mert nélküle szegényebb, gyengébb és kiszolgáltatottabb lenne a közös szakmai környezetünk.

Ennek jegyében hoztam létre vagy segítettem életben tartani többek között:

– a Kamera Hungária Televíziós Fesztivált 1999 és 2011 között;
– a Hégető Honorka Alapítvány díjátadóit 2003 és 2012 között;
– a „Legyél Te Magyarország első netelnöke!" kezdeményezést 2010-ben – amelynek a politikusok kevésbé, a nyilvánosság annál inkább örült;
– a Reboot Hungaryt, amely a Covid idején 72 héten át, minden csütörtökön élő vitafórumot adott a kereskedelem, a marketing és a média szakembereinek;
– 2024-től a folyamatos szakmai párbeszédet szolgáló DigitalHungary Klubot.

2007-ben, a Kamera Hungária keretében Pécs főterén ünnepeltük a magyar televíziózás ötvenedik évfordulóját: a Pécsi Filharmonikusok az öt évtized legendás televíziós főcímdallamait játszották el, erre az alkalomra újrahangszerelve. Számomra ez mindmáig annak bizonyítéka, hogy a szakma, az üzlet és a kultúra nem külön világok. Akkor igazán erősek, amikor egymást erősítik.

Ezért kapnak konferenciáimon rendszeresen helyet színházi előadások, zenészek, táncosok, színészek, írók és gondolkodók is. Hiszek abban, hogy a gazdaság kultúra nélkül puszta működés, a kultúra gazdasági háttér nélkül pedig könnyen kiszolgáltatottá válik.

Három évtizede dolgozom azért, hogy a „fogyasztó", a „néző", a „felhasználó" vagy az „elérés" mögött mindig meglássuk az élő, gondolkodó, érző embert.

60 évnyi múlt van mögöttem, de kíváncsiságban szeretnék 30 maradni, a 60 évesek tapasztalatával. Utálom a tétlenséget. Szeretek írni, előadni, kérdezni, olvasni, embereket és ügyeket szolgálni. Konferenciáim programjait is magam írom, ezért folyamatosan tanulok a gazdaság és a média összefüggéseiről, az MI-ről, a világról.

Mindig úgy dolgoztam és vezettem csapatokat, hogy igyekeztem magam is megtanulni azt, amihez hozzászólok. Tudok fotózni, értem a televíziózás műszaki hátterét, de tudok hegeszteni, vakolni is ha épp a házamat éíptettem, és most éppen a különböző MI-ket tanulom. Egyiket sem mesterfokon, de annyira igen, hogy értsem, amit mondanak nekem, és ha kell, szorult helyzetben magam is meg tudjam oldani a feladatot.

Előadásaim témái a fenti területek aktuális kihívásai és ezek kombinációi, például a vibe coding kapcsolata a médiával és a kereskedelemmel.

Az élet értelme számomra: kíváncsisággal és szenvedéllyel élni – és hatni.

31 éve szervezek konferenciákat. Lett is egy mondásom az emberkezelésről: „HA egy ember kérdez, mindig ezernek válaszolsz.”

Nem politikus szeretnék lenni a piacomon, hanem diplomata: nem győzni akarok, hanem megoldani, és hosszú távú együttműködést építeni. A politikusnak ellenfél kell ahhoz, hogy önmagát megfogalmazza, a diplomata viszont azokkal is asztalhoz ül, akikkel nem ért egyet, mert a közös megoldás fontosabb neki, mint a látványos győzelem. Ez a szemlélet áll a harminckét éve épített, szándékosan apolitikus piaci pozícióm mögött is: nem azért maradtam ki a politikai csatározásokból, mert nem lenne véleményem, hanem mert hiszem, hogy hosszú távon a bizalom többet ér, mint a tábor.

Ha van kérdésed, tedd fel. Ha van véleményed, mondd el. Vitatkozzunk, ha kell, de előbb tájékozódjunk, és közben maradjunk emberek.”