A világon több műanyag flamingó van, mint igazi. Emiatt a flamingó "normája" már nem az igazi flamingó, hanem a műanyag.
De mit lehet ezzel kezdeni?
Mi emberek leszünk a digitális világ műanyag flamingói?
A műanyag flamingó (ahogy az adat alapú emberkép is) eredendően üres, statikus, az értéke a kiszámíthatóság. A valódi flamingó (és a valódi ember) viszont a maga élő kontextusában létezik. Egy darabig meg lehet tenni, hogy egyre nagyobb, egyre pontosabb modellek mentén egyre erősebben próbáljuk alakítani az embereket, de ennek van egy határa - egy ponton az adatprofilokra épített hiperperszonalizáció helyett a kontextus alapú kreativitást kell elővenni. Az adatalapúság határa, hogy csak addig működik, amíg az ember kiszámíthatóan működik - de az izgalmas dolgok, az innovációk mindig a kiszámíthatatlanban vannak.
Szórakoztató tudomány
Mesterséges Intelligencia