Azt hisszük, a sajátunk, pedig csak kölcsönbe kaptuk: a felület, az elérés és a közönség másé, mi a bérlők vagyunk rajta. A bérleti díjat adattal, jutalékkal és függőséggel fizetjük, és a szerződés feltételeit nem mi írjuk. Aki bérel, annak a tulajdonos bármikor felmondhat, és a kölcsönkapott hatalom pontosan addig tart, amíg a platformnak megéri.
A nyitóelőadás innen indul: összefonódó értékláncok, a prosumerek hatása, ahol a számok mögül eltűnik az ember, és a kérdés, ki dönt helyetted, amikor az MI mindent összeköt.
A szabadság teher. Sartre szerint az ember szabadságra van ítélve, csakhogy ezt a terhet sokan átadják egy tekintélynek. A digitális feudalizmus döntő vonása éppen ez: magunk megyünk a platformokra, és magunk adjuk oda az adatot. (Hozzáférés, adatok, infrastruktúra)
Minden logikus, csodára pedig kár várnunk. A kifejlett állapotot közösen hoztuk létre.
A felvezetés 9 kérdést hagy itt két napra, és megmondja, melyikre hol jön válasz.
– Azé az ország és benne minden, akinél az adataink?
– Meddig marad miénk itt a (piac)tér?
– Hogyan alakult ki ez az állapot, és miért nem tűnik fel annak, aki benne él? – Az összefonódó értéklánc mely láncszemeit birtokolja és kezeli kizárólag a globálisokkal szemben?
– Hogyan történhet a nagy összefogás?
– Mi tart vissza az összefogástól?
– Mit jelent, ha egy márkának a közszolgálat?
– Tehát ki képes kitörni a buborékból?
– Mit szimbolizál a fekete hattyú és a főnix madár?