Legyél tévés, rádiós, online újságos vagy épp kereskedő, mind ugyanazzal a kérdéssel nézünk szembe: mire elég a saját adat, amit más, globális szereplő nem lát.
Magyar cégméretben nem lehet annyi adatot gyűjteni, mint egy globális platformon. De talán nem is kell. A kérdés persze nem csak az, hogy mennyi adatod van, hanem hogy mire elég az, ami már csak a tiéd, és amit a nagyok nem látnak.
Mert van ilyen. A vásárlóid, ügyfeleid neve, a rendelési előzményük, a levelezésed velük, a törzsvásárlói kártya mögötti szokások. Ezt a globális platform nem tudja megvenni, és nem tudja lemásolni. Ez a te versenyelőnyöd, csak legtöbbször kihasználatlanul áll.
Az előadás sorra veszi, mit lehet ebből építeni: hogyan lesz a saját vásárlói listából használható közönség, mit szabad a hozzájárulással kezdeni, és mikor éri meg más magyar cégekkel közösen adatot társítani úgy, hogy senki nem adja ki a sajátját. Konkrét magyar példákon, nem jogszabályi felsorolásban.
A záró rész pedig a legkényesebb kérdésre válaszol: mennyibe kerül ez a munka, mennyi idő alatt térül meg, és mekkora vásárlói szám fölött van egyáltalán értelme belekezdeni.
Amit hazaviszel: annak eldöntése, hogy melyik saját adatkörödet nyitod meg elsőként, és kivel társítod.