Van egy szakmai szokásunk: ha valami kényelmetlen, csinálunk hozzá kódexet. Attól kezdve nyugodtan alszunk, a jogászok pedig dolgoznak.
Csakhogy az ítélet előbb kész van, mint az indoklás. Nem mérlegelünk, hanem érzünk, és utólag keresünk hozzá érvet. Azt nevezzük etikusnak, amit a saját csoportunk annak nevez.
Ezért lesz ugyanaz a vállalati döntés az egyik buborékban példamutató, a másikban felháborító, ugyanazokból a tényekből. A cég pedig nem választhat, mert mindegyik buborékban benne áll. Aki erősebb, annak nem kell meggyőznie senkit: elég, ha eldönti, melyik mérce számít.
Mérő László pszichológus és matematikus. Ha valakitől meg lehet kérdezni, miben mérjük az etikát, akkor tőle.
Nem lesz szó erkölcsi fölényről. Az etikáról, jó barátjáról, a bizalomról, és mindkettő áráról lesz szó.