Mások gyakran látják rajtunk azt, amit mi magunk nem, máskor viszont előfordul, hogy rosszul ítélik meg a tetteinket, mert nem ismerik a mozgatórugóinkat és a döntéseink hátterét. Kételkedés és tolerancia.
Hogyan nézhetünk úgy magunkba, hogy ne szépítsünk? Ez a legnehezebb önkontroll: igazat mondani akkor is, amikor kényelmesebb volna elhessegetni önmarcangoló önkritikáinkat. Legyen hát egy barátod, akinek a bírálatát elfogadod, és légy te is barátja valakinek, akinek indulat nélkül, bölcsen ki tudod mondani, amit rajta észreveszel, de fenntartással, mert tudod, hogy nem érthetsz mindent.
Amúgy is kemény idők jönnek, de nem húzódhatunk az út szélére: esőben és napsütésben is kint maradunk a szabad ég alatt. Ez az előadás megmutatja, hogyan tanulhatjuk meg kezelni a kritikus lelket önmagunkkal és a barátunkkal szemben.
Aki bejön, azzal megy haza, hogy tudja, hogyan szerezzen őszinte barátot, és hogyan legyen ő maga építő kritikus barát. Hálót adjunk, ne halat.