Néha még magunkat is meglepjük váratlan reakcióinkkal. Hirtelen dühkitörések, vagy egy rendkívüli nagy bajra, problémára adott sokkal szelídebb válaszreakció mutatja: nem mindig ugyanúgy reagálunk bizonyos hatásokra. Számít, hogy hogy reggel vagy este van, fáradtak vagyunk, nagyon kimerültek, vagy éppen kipihentek. Alultápláltak, vagy túlsúlyosak...
Mi lehetne az a rutin, amivel önmagunkat (lásd még önreflexió) kordában tudjuk tartani? Hogy a néha saját magunkat is meglepő hirtelen kitöréseink ne tetézzék az amúgy is terhelt, nehéz időszakok problémáit? Amikor aztán ha egy váratlan esemény ebből a tojáshéjon lépkedős nyugalomból is kizökkent csak vergődhetünk, mint hal a szatyorban? Volna pár tippem:
I. Nem mindegy, hogy mikor mit és mennyit eszel! (A szervezeted csak abból tud építkezni, amit a szádba tömsz)
II. Csak ép testben lakik ép lélek! Ha nem sportolsz, legalább sétálj sokat!
III. Légy kedves az emberekkel! Megéri a "viszontkedvességért".
IV. Ne mérgezd magad! Gondold át: elérsz azzal valamit, ha felhúzod magadat és a környezetedet?
V. Lépj hátra kettőt, válts perspektívát!
VI. Legyen olyan valaki a közeledben, akivel kölcsönösen bizalmatokba fogadhatjátok egymást. De vigyázz! Ne élj vissza a türelmével és idejével!
VII. Légy Te a Megelőzés Nagymestere!
VIII. Fejleszd készséggé a képességeidet! Így a bajban nem kell arra energiát fordítanod, hogy előhívd őket. A készség azonnal hadrendbe állítható!
IX. Ha előre látod, hogy közeledik a baj, komoly gondoknak nézel elébe, vegyél elő egy egy papírt és ceruzát! Próbáld megfogalmazni, leírni a közelgő veszélyt! Analizálj, diagnosztizálj, vedd sorra, hogy mire milyen megoldások jöhetnek szóba. Amikor aztán valóban beüt a mennykő, már lesz hova nyúlnod. Bónuszként ráadásul mire leírsz mindent, meg is nyugszol. A félelmeidet legalábbis szertefoszlathatod. Egy életed van, éld félelem nélkül!
Persze még megannyi praktika van, amivel fel lehet készülni a felkészülhetetlenre, de én nem vagyok sem pszichológus, sem mentálhigiénés szakember. Mindent jobban tud nálam Pál Ferenc! Hallgassátok szeretettel!