A sajtót az 1800-as évek közepén nevezték el negyedik hatalmi ágnak. Azóta is az. Ahogy veszíthetjük a piacainkat, úgy veszíthetjük el a demokrácia negyedik pillérét is. A globálisok demokratizálták a sajtó piacterét: az egyik oldalon mindenkit beengednek, a másikon hűbéressé teszik a társadalmat és a piacokat. Hazai nyilvánosság nélkül a piacnak sincs mércéje, és a demokráciának sincs esélye.
Egy hirdető ezt egyedül nehezen fordítja meg, bár elsődleges érdeke lenne. Aki hazai felületet választ, olyan piacot tart életben, amiből a versenytársa is él. Talán ezért vár mindenki a másikra.
Négy óra a mozgatórugókról: mit lehet megvenni, mit lehet eladni, kinek hol van az érdeke. Mit tud a hazai sajtó, amit egy MI-válasz, egy PPC-kattintás vagy egy influenszer-poszt nem tud: nevesített felelőst, javítható tévedést, jogorvoslatot, regisztrált olvasót, márka- és reputációépítést, utógondolkodást. Hogyan lesz egy sajtótermékből kiadói tartalomökoszisztéma. Miből lesz jövőre bevétel. Melyik közfeladatot végzi el ma egy médium ingyen.
A terem két szakmát ültet egymás mellé. A kiadók tudják, hogy tét van. A PR-oldalon ez még nem mindenkinél evidens. A zárásban a résztvevők megfogalmazzák, minek kellene teljesülnie a jövő májusi konferenciáig.