A legszorosabb buborék nem a platformoké, hanem az, amit magunkról és a szakmánkról hiszünk: hogy értem, ahogy működik, hogy nálam ez másképp van, hogy erre nekem már nincs időm. Ezt senki nem kényszeríti ránk, magunk tartjuk fenn. De van a kérdésnek egy másik éle is: mi van, ha nem tévedés, hanem igaz? Tényleg elavult lesz az ember? Miért nem elég tudni valamit ahhoz, hogy változtasson az ember, és mi tartja bent a tagadásban azt, aki egyébként mindent ért? Van köztünk, aki a saját pályáján élte át a törést: mikor vette észre, hogy amit tud, elavult, mit dobott el belőle, és mibe került. A fórum második fele arról szól, ami ezután jön: mi az, ami három év múlva is az én dolgom marad, és mi az, amit a cégemben senki nem vesz át tőlem?Hazaviszed: megnevezed azt az egy dolgot, amit magadról hiszel és már nem tudnál bizonyítani, és azt az egy képességedet, amelyre három év múlva is szükség lesz.