Az MI-forradalom nemcsak a kapitalizmust alakítja át, hanem a versenypiacot is, méghozzá alapjaiban. A kapitalizmus eredeti forráskódja elavul: a gépek már nem csak az emberi erőt váltják ki, hanem a szellemi munka nagyobbik részét is.
A járadék, amire eddig az üzleteink épültek, zsugorodni látszik. Az egészségügybe, az oktatásba, a kutatásba és még ki tudja, hány területre úgy jön be a gépi tudás, hogy nem lesz szükség annyi diagnosztára és annyi tervezőre. Durva példával: ahol eddig tíz mérnök kellett egy tervezési feladathoz, ott elég lesz kettő. Mi történik a maradék nyolccal?
Az MI tehát szétválasztja a járadékot, vagyis a helyzeti jövedelmet, a valódi értéktől. Min alapult eddig a tudás és az üzlet kapcsolata? Mit jelent a járadék, ami a bevételek nagyobbik felét adta? És mi marad érték, amire a munkánkat, a tevékenységünket, végső soron az egzisztenciánkat alapozhatjuk?