A digitális feudalizmus nem velünk történik. Mi építjük, és jó okunk van rá.
A nyitó felvezetés tétele az, hogy senki nem kényszerít minket a platformra. Erre válaszol ez az előadás. Ha egyszer szabadok vagyunk, miért adjuk oda a figyelmünket, az adatunkat és a napunkat annak, akiről tudjuk, hogy hasznot húz belőle?
A szociálpszichológus válasza nem az, hogy ostobák vagyunk. A hűbéri viszony azért működött ezer éven át, mert a jobbágy biztonságot kapott cserébe, és ma is hasonló csere zajlik: kényelmet és elérést kapunk, járadékot fizetünk, csak nem pénzben, hanem használattal. Egy különbséggel: a jobbágy nem választhatott urat, mi igen. Az előadás arról szól, mit tesz ez egy társadalommal, mi történik a bizalommal, a közösséggel és a saját ítélőképességünkkel, ha a hűbérurunkat magunk választjuk.
Aki bejön, érteni fogja, miért nem elég tudni a helyzetről ahhoz, hogy változtasson rajta.