A nyitóelőadás innen indul: összefonódó értékláncok, a prosumerek hatása, ahol a számok mögül eltűnik az ember, és a kérdés, ki dönt helyetted, amikor az MI mindent összeköt.
A szabadság teher. Sartre szerint az ember szabadságra van ítélve, csakhogy ezt a terhet sokan átadják egy tekintélynek.
A digitális feudalizmus döntő vonása éppen ez: magunk megyünk a platformokra, és magunk adjuk oda az adatot. (Hozzáférés, adatok, infrasturktúta)
Minden logikus, csodára pedig kár várnunk. A kifejlett állapotot közösen hoztuk létre.
A felvezetés 9 kérdést hagy itt két napra, és megmondja, melyikre hol jön válasz.
– Azé az ország és benne minden, akinél az adataink?
– Meddig marad miénk itt a (piac)tér?
– Hogyan alakult ki ez az állapot, és miért nem tűnik fel annak, aki benne él?
– Az összefonódó értéklánc mely láncszemeit birtokolja és kezeli kizárólag a globálisokkal szemben?
– Hogyan történhet a nagy összefogás?
⁃ Mi tart vissza az összefogástól?
⁃ Mit jelent, ha egy márkának a közszolgálat?
⁃ Tehát ki képes kitörni a buborékból?
⁃ Mit szimbolizál a fekete hattyú és a főnix madár?