A közszolgálat sokáig csatornákat, frekvenciát és műsoridőt jelentett. Ma viszont nincs egyetlen közös nyilvánosság, amelyhez ezek szólhatnának: a nyilvánosság szervezését platformok, algoritmusok, influenszerek, podcasterek és tartalomgyártók vették át, a figyelem elosztásáról pedig nagyrészt külföldi rendszerek döntenek.
A kérdés ettől nem tűnt el, csak gazdát keres. Mi a közszolgálat és mi a közérték, ha nem csatorna, hanem infrastruktúra: hozzáférhető kulturális archívum, közös digitális alap, médiaműveltség és az önálló tartalom-előállítás feltételei? Mit kezd ezzel a globális digitális üzlet fejlődése? És átvehet-e ilyen funkciókat az, aki a versenypiacon keresi a pénzét, úgy, hogy közben meg is él belőle?
A tét közös. A globálisok árnyékában a köz-szolgálata és a piaci szereplő ugyanabba a szorításba kerül, és külön-külön egyik sem mászik ki belőle. Aki mégis kimászna, annak lesz mit hallgatnia a másiktól.
Hazaviszed: eldöntöd, a saját tartalom- és márkavagyonodból mit teszel hozzáférhetővé közös felületen, és mit tartasz meg zárt rendszerben.