Mindenki otthona Siófok


2020. október 6-7.

Csermely Ákos

Csermely Ákos

Magyarország
Szubjektíven magamról.

Szerencsés ember vagyok. Sokszor jött velem szembe szerencse… hál’ istennek sokszor megmutatta magát. Jelt adott. Sokszor elfogadtam, és sajnos volt, hogy nem vettem észre, vagy csak későn.

Rendkívül erős és biztonságos családban nőttem fel. Budapesten és Algériában töltöttem gyermek- és ifjúkoromat. Szüleimmel - bár rendkívül hamar elköltöztem tőlük - erős szálak kötöttek össze bennünket. Sokáig éltek, bőven 50 felett voltam, amikor el kellett válnunk egymástól. Szellemiség és humor. Így tudnám jellemezni szoros több mint félévszázadig tartó kapcsolatunk alapjait.

Mindig sok ember vett körül. Mindig szerettem őket, azt pedig később megtanultam kinek és miért kellett megbocsátanom.

Sosem akartam mást, mint televíziós, médiás lenni. Ez volt nekem egyik nagy szerencsém. 12 éves koromban megfogalmazhattam a vágyott utamat (oka volt, mint mindennek ennek is van egy története).

Mással sem foglalkoztam, mint fényképezéssel, matekkal, fizikával. Hanggenerátorokat és fényorgonákat építettem apám garázsában. Emiatt is döntöttem úgy, hogy - pasaréti úri-ficsúrként - egy budai gimnázium helyett a Corvin Mátyás szakközépiskolába jelentkezem, „vezeték nélküli híradástechnikus”-nak. „Milyen tévés az, aki nem ismeri a tévézés műszaki hátterét?” – gondoltam akkor. Rövid ideig egy proszektúrán dolgoztam fotósként, valahol tanulni kellett a komponálást, a színes labort :-)
Aztán jöttek a Magyar Televízióban töltött évek: Baló György, Chrudinák Alajos, Born Ádám, Horvát János voltak a mestereim.
A Külpolitikai Szerkesztőségnek hála, járhattam a világot (a Panoráma, a Parabola és a Periszkóp című műsorokat készítettem), miközben diplomát szereztem a Filmművészetin. A 90-es évek elején pár „korai” kereskedelmi televízió indulásánál (TV-TV, TV4, A3-Msat) voltam jelen, ahol a menedzselés mellett feladatom volt a tartalomterjesztés szervezése is; így sok „kábeles”-t ismerhettem meg akkoriban.
Persze nyughatatlan és munkaalkoholista voltam mindig. Jutott idő a reklámfilmek gyártására, ügynökségi feladatok ellátására (reklámidőket vettem olcsón, és eladtam drágábban). A reklámpiac több szereplőjével üzleti kapcsolatot tartottam fent, majd ´96-ban megalapítottam saját cégemet, a Média Hungáriát. Piacgazdasági viszonyok között, lépésről lépésre, kockáról kockára építettem fel a ma már évi 4-5 konferenciából (Media Hungary, Internet Hungary, Evolution, Mobile Hungary, Digitális Akadémia, Reboot Hungary, Holtidőmédiája podcast (most indul)) és egy online magazinból (Digitalhungary.hu) álló portfóliót. Időnként elkalandoztam a szakmai könyvek szerkesztésébe és kiadásába (lásd alább).

Egy kis „kibeszélés”. Egyszer felhívott Ruszkai Nóra, és kritikával illetett: „Miért nem csinálsz egy tévéfesztivált? Ahol a tartalom és a minőség mérheti össze magát. Csinálj egy ilyen fesztivált Veszprémben, persze a kor követelményeinek megfelelően áthangolva.” Megcsináltuk, a szakma és az ORTT támogatásával. Eddigi zsűrielnökök voltak: Andrew G. Vajna, Gazdag Gyula, Koltai Róbert, Koltai Lajos, Ragályi Elemér, Szirtes Tamás, Szinetár Miklós, és még sorolhatnám. (Aztán valakinek nem tetszett, hogy tettem a dolgom, hogy jártam a választott utam.
Ne gondolj semmir különlegesre, bármenyire is hihetetlen, de nem politika irányából jött a ″támadás″, bár sokan szeretik a dolgokat a ″politika zsírpapírjába″ csomagolni, pedig csak üzleti érdekek voltak mögötte. Egyszer talán újra megszervezzük... :-)
Volt persze más kalandozásom is, remélve, hogy értéket adhatok az embereknek, a szakmának, szerettem és szeretek a köznek adni.
Sükösd Miklóssal és Kotroczó Róberttel együttműködésben, a kezdetektől majdnem 9 évig szerveztem a Hégető Honorka Alapítvány díjátadóit. Azt amikor abba hagytam jöttek az újabb gondok. Mindig csak az érdek és az érzelem vezérli az emberi jó-rossz cselekedetetek.

2010-ben, amikor az internet már kellően elterjedt volt hazánkban, be szerettem volna mutatni, hogyan lehet ingyenesen, pontosabban minimális költségekkel elérni akár 3 millió embert. Megszerveztem a „Legyél Te Magyarország első netelnöke” programot. 20 diákot 4 hónapig tanítottunk a kampányolás tudományára, kiváló szakemberekkel, mint például Vermer András, Hammer Ferenc, Borókai Gábor, Baló György, Heltai Péter, és még sokan mások.

A konferencia- és fesztiválszervezés üzletágának a legfőbb alapszabálya, hogy mind tartalomban, mind kiszolgálásban olyan minőséget kell nyújtani a résztvevőknek, hogy legközelebb is eljöjjenek, sőt másoknak is ajánlják a rendezvényeinket. A nézőiddel, a „fogyasztóid”-dal ennél a médiumnál - hadd fogalmazzak így- közvetlen a kapcsolatod. Ez jó, nagyon jó, mert sokféle gondolkodással, jellemmel találkozhatok (lásd: a tények, etika és az érdekek változó viszonya). Ha ilyen-olyan kísértések jöttek is menet közben arra, hogy a könnyebbik végén fogjuk meg a munkát, mindig azt mondtam: nemcsak a mára, hanem a következő évekre is gondolni kell. Évről évre egyre többen és többen jöttek el a konferenciáinkra. Voltak jó, közepes és igazán gonosz évek. Talán szerénytelenség, de vállalom: mindvégig alázattal, szeretettel, már-már megszállottan, a szakma iránti szerelemmel építettem azt, amit ma ″Média Hungária konferenciairodának″ nevezünk. E sorok olvasói közül szinte mindenkivel személyesen is ismerjük egymást, vagy vannak közös barátaink, így könnyű ellenőrizni: szeretem a jó dolgokat, szeretek élni, szeretek jól élni, de a konferenciák és egyéb események szervezése nekem mindig többet jelentett egyszerű bevételi forrásnál – a gyerekeim mellett az életem fő művének tekintem őket.
Hogy miből lehet látni, hogy egy-egy produkció sikeres?
A növekvő létszámokból, valamint abból, hogy többen is voltak, akik magukénak érezték az ami az enyémet. :-)

Boldog ember lennék? Igen, nagyon. kifejezetten. Azt teszem, amit szeretek, saját utamat járom és közben igyekszem hatni. 
Megtanultam sok emberrel tartani a kapcsolatot, de, megtanultam, egyedül is lenni amikor pl. úgy hozta a sors, hogy az erősebb ember rágalmának jobban hittek mindazok akik függtek/féltek tőlük :-) . Nem haragszom. Már nem.
Megosztó lennék? Igen, egyértelműen. A kreatív élet és a „sodrásba kerülés” nem mindig határolódnak el egyértelműen egymástól.
Kérni mindig lehet, követelni sosem. Ilyennek neveltek.
A saját válaszaimat ismerem. Minden másra meg ott a pletyka :-)

Hit és türelem. Nem mondom, hogy sikerült mindig betartanom, de törekedtem, törekszem rá.

"megszólalásaim:
Interjúk I.(Merész voltam, nem féltem még Tőle sem) : https://onbrands.hu/marka-es-trend/2019/12/interju/csermely-akos?fbclid=IwAR2MQCAAuQZ-5tdrf4xYAwUp5p652F544penHhARlIVZXrLt2euc3xfZZb4

Interjú II. Hogyan lehetsz a változások győztese? https://igenyesferfi.hu/uzlet-siker/hogyan-lehetsz-a-valtozasok-gyoztese.php

Interjú III. (Addig jó amíg másolnak) : https://igenyesferfi.hu/interjuk/addig-jo-amig-masolnak-akkor-egy-lepessel-a-konkurencia-elott-vagy.php

Interjú IV. Hajt a küzdőszellem: http://www.mediapiac.com/marketing/Csermely-akos-Hajt-a-kuzdoszellem/114385/

Podcast: https://felforgatok.simplecast.com/episodes/a-siker-egyik-fokmerje-az-hogy-mennyien-utalnak

Utolsó előadásom: https://www.youtube.com/watch?v=nuB0CHzLi5g&list=PLIKo7tRKML36Fw3TaPf9Iik-_ufaQw13Y&index=2&t=7s

Kapcsolat

Ákos email címe
2020. október 6.
2020. október 7.

Fő támogatónk

Kiemelt támogatóink

További támogatóink